Bali, te csodás!

Harmadjára kezdem újra ezt a blogbejegyzést, mert most érzem azt, hogy ténylegesen leülepedtek és a helyére kerültek a Balin szerzett élményeim és tapasztalataim. Egy regényt tudnék írni arról, hogy milyen csodás sziget és mennyi szép helyen jártunk. (Utóbbiban egyébként utazási tanács formájában szívesen segítek / mesélek, ha valakit érdekel vagy utazást tervez az Istenek szigetére! 🙂 ) Viszont most nem részletes útinaplóval készültem, hanem azokat a dolgokat foglaltam össze, amik a legmélyebben megérintettek.
Az első a balinéz kultúra és vallás. Ez azonnal szemet szúrt, ahogy leszálltunk, hiszen már a reptéren is több jellegzetes balinéz szoborral és ábrázolással találkoztunk. Ekkor éreztem először azt, hogy a legjobb időben vagyok a legjobb helyen! Ahogy szereztük be a szükséges dolgokat (SIM kártya, indonéz rúpia, stb), minden sarkon szobrot láttunk, hol kisebbet, hol nagyobbat. Sok szobor hindu isteneket / félisteneket ábrázolt, ezeket könnyen felismertem, hiszen a mindennapjaim részét képezi a hinduizmus a jóga révén. Voltak azonban olyan szobrok, mitikus lényeket ábrázolva, amiket nem ismertem: néhány mosolygott, néhány pedig mérges, majdhogynem ijesztő arcot vágott. Ezek a szobrok a jó és a rossz egyensúlyát ábrázolják. A kedves arcúak a jó szellemet, a gonosz arcúak pedig a rossz szellemet. A balinéz hinduizmus elismeri mindkét energia jelenlétét és azt vallja, hogy a kettő párhuzamos jelenléte teremti az egyensúlyt.
Ez az egyensúly a napi felajánlásaikban is megjelenik. Minden reggel kézzel készített kis pálmalevél kosárba friss virágot, ételt és füstölőt helyeznek. A füstölőnek ezidáig én csak a tisztító hatását ismertem, azonban itt megtudtam egy teljesen másik funkciót: azért van szükség a felajánlásokba helyezett füstölőkre, mert csak ez a füst képes eljutni az égiekhez, hogy a felajánlás elérje végső célját. A jó szellemnek tett felajánlást az oltárra, míg a rossz szellemnek tett felajánlást a földre helyezik, így kérve az egyensúly fenntartását. Ha belegondolunk, ez az egyensúly nekünk is a mindennapjaink részét képezi, hiszen mindig van olyan életterület, ami éppen nagyon jól működik és mellette olyan, ami kevésbé. Ez az út megerősített abban, hogy a nehéz helyzetek is minket szolgálnak, és ugyanolyan hálásnak kell lennünk értük, mint a könnyű, vidám helyzetekért. Hiszen mindkettő formál minket és mindkettőből tudunk tanulni és fejlődni.
A másik ami elképesztő volt, az emberek kedvessége és boldogsága. Bárhová mentünk, mosolygó arcok tekintettek ránk, és ha valamit nem tudtunk, készségesen segítettek. Persze rá lehetne vágni, hogy azért mert turisták voltunk és belőlünk élnek, de nem! Ez más volt. Tény és való, hogy a technológiában évtizedekkel le vannak maradva nyugattól. Mégis azt gondolom, hogy rengeteget kellene tanulnunk ezektől a népektől, akik már abban is egy vissza nem térő szépséget látnak, hogy felkelnek reggel és egy újabb földi napot élhetnek meg.

A kultúra és a vallás mellett mélyen belém ivódtak a természeti csodák. Legyen az egy ócánban kialakult szikla, melyre egy templomot építettek, vagy a ma is működő Batur-vulkán melletti hegyről látott napfelkelte, amely beragyogta az egész vulkánt. Az óceán ereje, a vízi élővilág, az érintetlen sziklapartok, a dzsungel, a vízesések - mind olyan, amelyet hiába látunk képen, nem tudjuk elképzelni, hogy valójában mennyire gyönyörűek.

Amikor belevágtam a hangtálazásba, azt mondta az én drága jógaoktatóm, hogy amin áldás van, az működik. A hívást Balira idén tavasszal éreztem először és számoltam a napokat, hogy mikor utazunk. Nos, az ott töltött két hétben ez a mondat minden nap eszembe jutott és azt éreztem, hogy minden percünkön áldás van.
Visit our FacebookVisit our Instagram
EMAIL
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram