A másik ami elképesztő volt, az emberek kedvessége és boldogsága. Bárhová mentünk, mosolygó arcok tekintettek ránk, és ha valamit nem tudtunk, készségesen segítettek. Persze rá lehetne vágni, hogy azért mert turisták voltunk és belőlünk élnek, de nem! Ez más volt. Tény és való, hogy a technológiában évtizedekkel le vannak maradva nyugattól. Mégis azt gondolom, hogy rengeteget kellene tanulnunk ezektől a népektől, akik már abban is egy vissza nem térő szépséget látnak, hogy felkelnek reggel és egy újabb földi napot élhetnek meg.
A kultúra és a vallás mellett mélyen belém ivódtak a természeti csodák. Legyen az egy ócánban kialakult szikla, melyre egy templomot építettek, vagy a ma is működő Batur-vulkán melletti hegyről látott napfelkelte, amely beragyogta az egész vulkánt. Az óceán ereje, a vízi élővilág, az érintetlen sziklapartok, a dzsungel, a vízesések - mind olyan, amelyet hiába látunk képen, nem tudjuk elképzelni, hogy valójában mennyire gyönyörűek.
Amikor belevágtam a hangtálazásba, azt mondta az én drága jógaoktatóm, hogy amin áldás van, az működik. A hívást Balira idén tavasszal éreztem először és számoltam a napokat, hogy mikor utazunk. Nos, az ott töltött két hétben ez a mondat minden nap eszembe jutott és azt éreztem, hogy minden percünkön áldás van.
