Nem ördögtől való a császármetszés
Az egész várandósságom alatt készültem a természetes szülésre: kismama jógáztam, légzőgyakorlatokat tanultam, gátizom tornáztam, gátmasszázst végeztem, összeállítottam egy mantra lejátszási listát, világra hozó olajat vettem - mindent megtettem, hogy megteremtsem magam körül a tökéletes harmóniát. Ez ugyan sikerült, de az orvosom nem látta biztonságosnak, hogy természetes úton szüljek, és utólag nagyon hálás vagyok neki. Az én tapasztalataim magánkórházban történő szülésről szólnak, a kórházat itt most nem nevezem nevén, de privátban nagyon szívesen mesélek róla bővebben.
A várandósság utolsó heteiben beazonosíthatatlan eredetű vérzéseim voltak, illetve egyéb testi tünetek mellett a műtét előtti este elkezdett nyílni a méhszáj, fájások nélkül. Egy éjszakát kaptunk még, hátha beindulnak a fájások, de nem így történt és a kislányom se illeszkedett be, nagyon magasan volt. Így hát másnap reggel műtétre került sor, amitől először rettegtem. Szomorú voltam, hogy nem élhetem át a természetes szülés élményét és nem is mertem elképzelni, hogy mekkora tűt fognak a gerincem mellé szúrni. Előbbin hamar túllendültem, hiszen nem véletlenül ragaszkodtam az orvosomhoz, és ha ő így ítélte biztonságosnak, akkor én ezt nem akartam felülírni az "ősanyáskodásommal". Aztán a félelmeim hamar elszálltak, hála az orvosomnak, a szülésznőmnek és az egész műtős csapatnak, csodálatos élmény maradt a császármetszés. Ebben a kórházban valóban az az elsődleges szempont, hogy a kisbaba az anyukájával és az apukájával legyen, egy percre sem szakították el tőlünk. Tudom és sajnálom, hogy állami kórházban megváltoztak a szüléssel kapcsolatos lehetőségek, de szerencsére abból a szférából is nagyon sok pozitív tapasztalatot hallottam mostanában, aminek őszintén nagyon örülök, mert minden nő megérdemli a pozitív szülésélményt.
Az én szülésem során átértékelődött bennem a császármetszés fogalma: számunrka ez a biztonságot jelentette és igenis lehet szép élmény. Sok helyen szembesülök azzal, hogy ezt a könnyebbik útnak tekintik, de azt gondolom, hogy a szülés során nincs olyan, hogy könnyebbik út. Mindkettő rögös, mindkettő nehéz - máskor és máshogy. A műtét utáni napokban sokszor jutott eszembe, hogy nők, édesanyák hogy tudnak egymásra ujjal mutogatni, hogy ki milyen úton hozta világra a babáját? Inkább hallgassuk meg, támogassuk egymást, mert mindannyian megküzdöttünk a gyermekünkért. Én a műtét ellenére úgy gondolom, hogy igenis szültem, hiszen az a heg 7 rétegen át hatol, örökre velem maradva, hogy milyen csodát hozott létre a testem. Illetve azt is megcáfolom, hogy hatással lenne az anyatejre vagy a kötődésre. Természetesen tudom, hogy a gyermeknek jót tesz az anyuka hüvelyflórájával való találkozás, de utólag azért ezen is lehet segíteni megfelelő probiotikummal.
Ebből azt tanultam meg, hogy mindenképpen érdemes készülni a szülésre, de ha hasonlóan az én esetemhez, a biztonság mást követel meg, tudni kell elengedni és rugalmasnak lenni, mert nem ezen fog múlni, hogy milyen anyuka leszel.
