Nemparamami 4.

A kórházból hazaérve az első gondolatom az volt, hogy hogy fogok felkelni? A köntöskötős trükk itthon nem működött, hiszen nem tudtam hova kapaszkodót felkötni, ezért pár napig szükségem volt a férjem segítségére. Az első és legfontosabb (szerintem természetes úton történő szülés esetén is), hogy amennyit csak tudsz, pihenj! Engedd el a házi munkát, merj ebben segítséget kérni! A pihenés rendkívül fontos a mihamarabbi regenerálódáshoz és a tejbelövelléshez. Emellett ott van egy kis emberke, aki csak téged ismer igazán, és nincs más választása, mint bízni benned, hogy életben tartod. Ez a fő feladat ebben az időszakban. Éppen ezért mi a gyermekágy ideje alatt is csak a szűk családi kört fogadtuk látogatónak. Én nagyjából két hétig intenzíven pihentem, természetesen a napi mozgást megtettem, ami a felépüléshez kellett. (Tudom, hogy ahol van nagyobb gyerkőc, nehezebb ezt megoldani). Mamitipp: nekem nagyon sokat segített a rugalmas fásli, egyrészt tartotta a hasamat, ezáltal kevésbé fájt, másrészt nagyon szépen segítette a szervek és a csípő visszarendeződését, így teljes mértékben visszanyertem a várandósság előtti alakom. Az első napokban ez a kötés borzasztóan kellemetlen volt, de tudtam, hogy hosszútávon szolgál, ezért összeszorítottam a fogam és becsületesen kötöttem. Én alapvetően próbálok mindig természetes megoldást / gyógymódot találni, de az az igazság, hogy az első napokban szükségem volt fájdalomcsillapítóra is.

Ami még egy fontos tapasztalás volt, hogy a baby blues valós jelenség, és nem kell szégyellni! Tisztán emlékszem egy vasárnap délutánra, amikor a teraszon ringattam a babám és vele együtt sírtam, mert azt éreztem, hogy egy világ súlya van a vállamon és nem bírom el. Add ki, lélegezd ki, sírd ki, mert ami benned van, azt kapja a babád is - eszméletlen receptoraik vannak, mindent leképeznek a lelkiállapotunkról. 

Első gyermekes anyukaként fel sem merült bennem, hogy a szoptatás nem egy természetesen működő dolog. Olvastam róla, hogy milyen nehézségek adódhatnak, de sok anyatársamhoz hasonlóan én is úgy álltam hozzá, hogy erre van kitalálva a szervezetem, miért ne menne? Hát, számomra nagyon nehezen indult az egész, sebesedéssel küzdöttem, így kb. 2 hétig valamit szorítanom kellett szoptatás közben, mert borzasztóan fájt. Erre több mindent is használtam, amik egész gyorsan helyrehozták a helyzetet:

1. Tejgyűjtő kagyló: napközben végig hordtam, mert egyrészt eltartotta a ruhát, így nem dörzsölte a kisebesedett részt, másrészt pedig összegyűjtötte az össze-vissza folyó tejet.

2. Bimbóvédő krém: én a DM saját márkás krémét használtam, szoptatás előtt pár perccel is bekentem és utána is.

3. First: szoptatás után közvetlenül, a bimbóvédő krém előtt befújtam a sebet és azonnal nyugtatta.

4. Anyatej: a bimbóvédő krém helyett szoptatás után + a tejkagylók ürítésekor gyakran anyatejet kentem a sebre, ez nagyon gyorsan javította a helyzetet.

5. Mentális hozzáállás: "Menni fog, könnyebb lesz, akarom!" - utólag visszagondolva ez ért a legtöbbet, hogy ne adjam fel.

A fenti nehézségek mellett kétszer küzdöttem gyulladással is, ami annak volt köszönhető, hogy túl sok tej termelődött, ami nem tudott megfelelően ürülni. Szoptatási tanácsadóhoz fordultam, hogy mi a teendő, aki elmondta, hogy tévhit, hogy ilyenkor azonnal le kell fejni! A fejésnek szaporító hatása van, tehát több termelésre stimulálja a szervezetet. Szerencsére én az elején el tudtam ezt kapni, de nyilván sajnos van az a gyulladás is, ahol muszáj fejni, hogy egészséges tejet kapjon a baba a későbbiekben. Ami nekem bevált a gyulladásra:

1. Pihenés - tudom, nehéz! Főleg ahol nem első babáról van szó és még 1-2-akárhány gyerkőcöt kell ellátni.

4. Szoptatási pózok váltogatása - nálunk a hónaljtartás volt a leghatékonyabb.

Mamitipp: első gyerekes anyukaként nyilván kérdés volt, hogy lesz-e tejem, elég lesz-e. Ellenőrzésként egy régi módszert alkalmaztam: minden szoptatás előtt és után megmértem a kislányomat, hogy lássam, hogy mennyit evett. Nyilván itt figyelni kell, hogy ne görcsöljön rá az ember, hiszen volt, hogy csak 60 ml-t evett, de olyan is, hogy 120-at. Mivel tudtam, hogy képes 120-at is enni, ezért a kevesebb mennyiségtől sem ijedtem meg, ellenben jó kiindulópont volt, hogy valószínűleg hamarabb lesz éhes. Én nem vagyok a komfortszoptatás híve, így az elejétől kezdve az etetés volt a szoptatás funkciója, ezért volt hasznos információ számomra, hogy mikor mennyit evett. Komfortszopit én egyedül éjszaka "alkalmazok", így könnyűek és gördülékenyek az alvások. Számomra ezt jelenti az igény szerinti szoptatás, hogy figyelembe veszem a saját igényeimet is és nem teszek olyat, ami számomra nem komfortos, hiszen attól csak feszengenék, ami azt eredményezné, hogy a babám is feszült lenne. Boldog anya = boldog baba, nem győzöm elégszer hangsúlyozni! :)

Még a kórházban a szoptatási tanácsadó mondta, hogy a gyermekágy végére be fog állni a kereslet-kínálat, amit a hosszú és fájdalmas szoptatások során nem tudtam elképzelni, de természetesen igaza lett. Kb. 6-7 hét után valóban elmúltak a nehézségek és olyan könnyedén ment a szoptatás, ahogy azt a szülés előtt elképzeltem. Itt persze fontos megjegyeznem, hogy nálunk nem volt nyelvfék vagy merev arcizomzat probléma, nyilván ezeknek utána kell járni, ha úgy érzed, hogy nem javul a helyzet. Kitartást anyucik, menni fog!